Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 584
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.
Tudom, hogy ez a könyv már nem nevezhető újdonságnak, hiszen évekkel ezelőtt jelent meg, de csak most került a kezembe. Először kicsit kételkedtem abban, hogy végigolvasom majd, mert elég vaskos kötet a majdnem 600 oldalával és nem gondoltam volna, hogy leköti a figyelmem, mert elég fiatal gyerekekről szól. Végül elolvastam, de nem ugrottam egyből a folytatásért, nem vagyok benne biztos, hogy mikor fogom elolvasni a többi részt, mivel egyébként összesen 4 van belőle, valamint egy kézikönyv is tartozik hozzá, de az első részt így is ajánlom olvasásra.
Őszintén szólva a történet maga nagyon érdekes, sok benne a csavar, érdekes megoldások és ötletes történések vannak benne, nem olvastam még hasonlót, és az írói stílus is tetszett, de a szereplőkkel nem igazán békültem ki. A fülszövegből nagyjából meg is tudjuk, hogy miről szól a könyv, viszont az nem is olyan meglepő, hogy a lányok okkal kerülnek arra a tagozatra, amelyikre és bár megpróbálnak helyet cserélni, idővel bebizonyosodik, hogy személyiségük és tetteik alapján is jó tagozatra osztották be őket. Bár több helyen olvastam, hogy horror jelzővel illették a könyvet, azért attól messze van és fiatalabb korosztály is nyugodtan olvashatja, egyébként 13 éves kortól ajánlják.
Bár a történet egész jó, és a szereplők között is akadtak egész elviselhető karakterek, jobbára mégis furcsák voltak számomra, ezt betudtam annak, hogy talán már kinőttem ebből a korosztályból. Voltak köztük egészen kedvesek, meglepőek, kegyetlenek, idióták és értetlenek is, néha úgy éreztem, hogy talán már túlzás is ennyire együgyűnek beállítani valakit.
Tényleg kellemes kikapcsolódás volt ez a könyv, izgalmas a cselekménye és egyáltalán nem volt kiszámítható számomra, viszont elsősorban fiataloknak ajánlanám :)
0 Megjegyzések