Tegnap este végre a párommal mi is sort kerítettünk a Coco című mesefilmre, amit már régóta tervezek, hogy meg kellene nézni. Mivel nemrégiben az Oscar-díjat is elnyerte, így még kíváncsibb lettem, hiszen igen sok pozitív kritikát olvastam róla.
A Pixar egész estés animációs filmjének középpontjában a mexikói halottak napja, a Día de Muertos áll, emellett fontos szerepet kap a zene, a család és az életcélok. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ez a produkciós cég egyik legjobb alkotása, hiszen mind vizualitásában, mind zeneileg és kreativitásilag nagyon a helyén van.
 |
| Részlet a filmből |
A főhős Miguel, egy 12 éves mexikói fiú, akinek legnagyobb vágya, hogy világhírű zenész legyen. A gond csak az, hogy Miguel üknagymamája betiltotta a zenét a családban, így az egész Rivera generáció tagjai a cipőkészítésnek szentelték életüket. A tiltás ellenére azonban Miguel elhatározzta, hogy igen is megméretteti magát a helyi tehetségkutatón, amit a halottak napja alkalmából rendeznek meg, amihez az üknagyapja gitárját szeretné használni, ám miután eltulajdonítja a mauzóleumból megtörténik, amire egyáltalán nem számított és egy másik világban találja magát, ahonnan csak az egyik vérbeli felmenője áldásával tud visszajutni. Természetesen itt a történet korántsem ér véget, hiszen bonyodalmak tarkítják tovább a filmet és a java még csak ezután jön.
A holtak világában Miguel megismerkedik Hectorral, aki a későbbiekben segíti őt. Hector szeretne átjutni az élők világába, ugyanis a holtak földjén csak addig maradhatnak a lelkek, amíg valaki az élők között emlékszik rájuk, átjutni pedig csak úgy lehet, ha egy családi oltárra kikerül a fotójuk. Újabb bonyodalom, hogy ha Miguel nem jut vissza az élők közé napkelte előtt, akkor csontvázzá alakul. A történet nem egyszerű, hiszen tele van csavarokkal. A mese fő mondanivalója nem más, mint az, hogy: nem minden az, aminek látszik. A filmhez pedig véleményem szerint nagyszerű számok készültek, egyik nagy kedvencem az Emlékezz rám.
0 Megjegyzések